Prológus

Mindig is bírtam a sztárokat, tudni szerettem volna, vajon milyen lehet 
velük élni, bár ez teljességgel lehetetlen. Annie Braun vagyok, Scooter Braun lánya, aki történetesen Justin Bieber menedzsere. Az USA-ban élek, New Jersey-ben, ami tök jó, mert nagy a nyüzsgés. Egy részben rossz is, mert a One Direction itt turnézik és Harry Styles lett a szomszédom. Nem vele van bajom, hanem a sok sikítozó rajongóval, akik nem mások, mint az epekedő kamasz lányok. De ettől függetlenül szeretem őket meg a zenéjüket. Bírom őket, ellentétben Justinnal aki egy hatalmas seggfej. Nagyképű és mindig keresztbe tesz nekem, amikor csak tud.

Este 10 óra van és csábítóan hívogat az ágy. Engedek a csábításnak, bebújok a kényelmes ágyba és szinte azonnal elalszom. Hangos kiáltások zavarnak fel Csipkerózsás álmomból… a rajongók. Felkeltem és az ablakhoz sétáltam, majd ki tártam azt.


-         Elég legyen! Van aki aludni szeretne! Told a házba a segged Styles! – ordítottam magabiztosan, mire minden szempár rám szegeződött, de ez érdekelt a legkevésbé. Még Harry is rám nézett, majd ahelyett, hogy mérgesen grimaszolt volna, elmosolyodott. Mondott valamit a rajongóknak, majd besétált. A rajongók lassan elfogytak és én a mi feljárónkhoz közeledő kocsit figyeltem. Apa és Justin… várjunk… Justin?! Mit keres itt?! Leszaladtam a lépcsőn, be a nappaliba. Apa nyitott ajtót, sarkában Bieberrel.

-         Szia, kicsim. – toppant be apa a nappaliba, JBvel a nyomában. Apa adott a homlokomra egy puszit, majd a konyhába ment, lepakolni a szatyrokat. Justin leült és végig mért.

-         Neked is, szia. – flegmázok vele.

-         Csini a pizsid. – néz hosszan rajtam és megnyalja az alsó ajkát. Na igen a pizsamám. Egy elég rövid nadrág, ami alig takar valamit a fenekemből és a combomból, a felső meg egy rövid póló, ami engedi, hogy a hasam látható legyen, egészen a köldökömig. Elég kihívó, de hát éjjelre veszem fel, nem az utcára.

-         És elég kényelmes. – suttogom, majd leültem vele szemben. – Miért vagy itt? - kérdeztem.

-         Elviszlek magammal, mert apukád elutazik. – rántja meg a vállát. – Csak egy hónap.

-         Ki van zárva! – emelem fel a hangom, amire apa is kijött a konyhából. – Nem megyek veled sehová, főleg nem kettesben. Apa! – fordulok az említett felé.

-         Kicsim, muszáj lesz. Nem maradhatsz egyedül, csak 17-et töltessz és nem csak Justinnal leszel, hanem a One Direction fiúkkal és Selenával.

-         Selena Gomezzel? Apa kérlek ne! Selena utál engem és Justin is! Az előbb meg leordítottam Harry Stylest. Tuti ő is mérges rám!

-         Sajnálom, de ez van. Magammal vinnélek, ha lehetne, de nem lehet.  – sóhajtotta. – Justintól kérsz mindent és mindenre engedélyt. Ha ő elenged, mehetsz, ha nem akkor nem mész sehová.  – folytatta. – Pénzt is tőle kell kérned és meg kell mondanod, hogy mire kell. Ha baj van neki szólsz, minden  problémáddal hozzá mész… kb. ennyi.

-         Utállak! – kiáltom, és felviharzok a szobámba. Hangosan csapom be magam után az ajtót, azért, hogy érzékeltessem, mennyire mérges is vagyok. Nem akarok Justinnal és a többiekkel lenni egy hónapon keresztül. Selena mindig bunkó velem és tuti azért csinálja, mert Justin rám több figyelmet szentel. Szerelmes belé és zavarja, hogy Justin észre sem veszi ezt. De ez nem az én hibám! Levágódom az egyik puffomra, előveszem a telefonom és fellépek a twitterre. Egy üzenet. Megnyitottam és leesett az állam. Harry Styles írt nekem. Egy rajongója már szétkürtölte volna a világon.      


    

Kicsit túlzásba estem az utolsó válaszommal, de már mindegy. Elküldtem. Szinte azonnal érkezett rá a válasz.



Mosolyogva lezártam a telefont és egy kicsivel jobban éreztem magam. Megöleltem a párnámat és szép lassan el aludtam.