Haliii. Ez lenne az első fejezet.:)) Remélem tetszeni fog. ♥ Köszönöm a bétámnak, hogy segített ♥
Béta: Vas Melinda
Hangos csöngés, csak ezt érzékeltem. Morogva kerestem a telefonom, majd amikor végre megtaláltam,
kinyitottam a szemem és leállítottam. Fél nyolc.
-
Annie igyekezz! Nyolckor indulunk! – hallatszott fel Justin hangja a
földszintről. – Ha nem kelsz, fel kirángatlak az ágyból! – ordította újra. Csak
morogtam egy, *nem akarok felkelni*-t, és le is tudtam az én részemről az
idilli társalgásunkat. Mosolyogva konstatáltam, hogy apa bepakolt helyettem. A
bőrönd tetején egy kis cetli állt, amin a „Szeretlek kicsim, bepakoltam
helyetted” mondat állt, tehát még lustálkodhattam. Nyújtózódtam egy kicsit,
amikor kivágódott az ajtóm és egy melegítő nadrágban belépett rajta Justin.
Kipattantam az ágyból és megálltam az mellett. Ő csak közeledett felém,
szélesedő mosollyal. Visszahuppantam az ágyra, ahogy ő közeledett. Az ágy felső
feléhez másztam, de ő csak jött. Felém mászott, a lábaim közé feküdt, míg én
hosszan feküdtem alatta. Lábaimat felhúztam, ahogyan hosszan simított az
oldalamon.
-
Justin… - hangom remegett és csak a szemeibe néztem, ahogy ő is az enyémbe.
-
Shh… nem akarom, hogy a hónap veszekedéssel teljen… kedvellek, de ezt sose
fogom kimutatni.
-
Szállj le rólam… - leheltem, de hangom ismét remegett, így nem lehettem valami
meggyőző. – Justin…
-
Ti meg mit csináltok?! – szólalt hangosan és mérgesen Selena, az ajtóban
állva. Justin rögtön leszállt rólam, de közben kezét finoman hosszan
húzta fedetlen hasamon, amibe beleremegtem.
-
Semmit. – rántotta meg a vállát Justin és megáll az ágyam előtt.
-
Justin! Gyakorlatilag rajta feküdtél! – rikácsolt tovább. – Mi van? Beálltál
kurvának, csak azért, hogy valaki rád másszon? – vetette oda nekem, egy gúnyos
mosoly kíséretében. Éreztem, ahogy elöntött a düh és a szomorúság. Én?! Kurva?!
Justin is megfeszült, de inkább csak mosolygott azon amit Selena a fejemhez
vágott.
-
Takarodjatok ki a szobámból! – ordítottam a könnyeimmel küszködve. – Nincs
jogod úgy beszélni velem, mint egy utolsó csitrivel! – toltam őket kifelé, majd
amikor sikerült, a fürdőbe mentem elrendezni a reggeli teendőket.
A
szobámba érve felvettem a kirakott ruhákat. Egyik kedvenc viseletem lett két
hét alatt. Amikor megláttam rögtön meg is vettem, és csodák csodájára jól is
állt.
Megfogtam a bőröndöm és kiléptem a szobám ajtaján. Hosszan sétáltam a
folyosón és le a lépcsőn. A nappaliba Selena ült és úgy tett, mintha otthon
lenne, pedig ez az apa háza, na meg az enyém. Anya sajnos már nem él.
Autóbalesetben meghalt, lassan két éve, hogy nincs velünk, ami nagyon rossz és
nehéz nélküle. Nincs kivel megbeszélni, hogy egy fiú milyen helyes, vagy, hogy
melyik ruha talál a szemem színéhez, vagy épp az alakomhoz. Nehéz nélküle…
iszonyatosan. Feloldva a telefont megnéztem az időt, pontosan nyolc óra.
-
Justin, nyolc óra! – mondtam hangosan. Megszólalt az ajtócsengő, így elindultam
ajtót nyitni. Kitártam az ajtót és öt mosolygós arccal találtam szembe magam.
-
Annie! – kiáltotta el Harry és szorosan magához húzott.
-
Sziasztok! – azzal mit sem sejtve a mögöttem lévő irigységről, magamhoz öleltem
a fiút.
-
Justin tök furán néz – motyogta a hajamba, amire én elvigyorodtam, majd
óvatosan eltoltam magamtól Harry-t. Megfordultam és tényleg furán méregetett,
talán mintha egy kis féltékenység is gyúlt volna a szemében.
-
Mehetünk? – kérdeztem Justin-ra nézve és ő csak bólintott. Megfogtam a bőröndöm
és elkezdtem kislisszolni a házból.
-
Ki kivel megy? – kérdezte Niall. Az ajtóból Justin-ra néztem, aki nagyon törte
a fejét, hogy mit is válaszoljon. Harry mellém állt, eleresztett egy mosolyt,
majd átkarolt, ezzel közelebb húzva engem meleg testéhez. Justin felnézett ránk
és szemével Harry karját szuggerálta, ami az én vállamon pihent. Féltékenység
gyúlt ismét szemeiben.
-
Annie velem jön, Selena te a srácokkal. – jelentette ki Justin, majd fejével
intett, hogy menjek oda hozzá, amit hezitálva meg is tettem.
-
Mi?! Miért?! – akadt ki rögtön Selena, ami engem már kezdett kiborítani.
-
Mert Scooter rám bízta, és nem akarom, hogy bármi baja legyen. – karolta át a
derekam, amit én egy szemforgatással reagáltam le.
-
Hát persze! A kis ribanc meg ezt ki is élvezi! – flegmázott velem. A jelző
miatt, amit rám használt, könnyek kezdték el csípni a szemem.
-
Ne merd így hívni! – szűrte ki a fogai közt Harry és látszott rajta, hogy
legszívesebben összetörne valamit. Selena meg bevágta a sértődött arcot és a
bőröndjével együtt viharzott ki a házból. Hálás pillantást küldtem Harry felé,
amit ő egy mosollyal nyugtázott.
-
Justin… - szólt Louis. – Most ne vedd sértésnek, de egy 19 éves fiú, hogy tudna
parancsolni egy 17 éves lánynak? – kérdezte a legidősebb 1D fiú.
-
Igazad van, de ettől még az én felelősségem rá vigyázni. Most pedig menjünk,
mert hosszú az út New York-ig, legalább két óra.
-
New York?! Minek megyünk oda?! – akadtam ki, hisz New York elég messze van
tőlünk, nem beszélve arról, hogy a hosszú autóutat Justinnal kell eltöltenem.
-
Ott van a házam és ott jobban tudok rád vigyázni, mert ismerem a terepet. Ja és
mielőtt kiakadnál induljunk el! – hadarta. Szem forgatva ki mentem a házból,
magammal húzva a bőröndöm. Megláttam a hátunk mögött leparkolt Ferrarit és
kikerekedtek a szemeim.
-
Nem is te lennél, ha nem egy ilyennel – mutattam a kocsija felé. – lejtenél be
ide.
-
Ezt nevezik stílusos megjelenésnek. – kacsintott és betette a cuccainkat, az
amúgy is szűk csomagtartóba.
-
Hagyd Justin! A kis ribanc nem tudja mi az a stílus. – nevetett fel gúnyosan
Selena, mire Harry cseppet sem óvatosan belökte fekete Range Rover-ébe.
-
Ő legalább nem kriptaszökevény, mint te! – motyogta Harry Selenának és felém
kacsintott. Ő is beült a vezető ülésre és elindultak. Ahogy elmentek mellettünk,
mindenki vad integetésbe kezdett, sőt Harry még puszit is küldött, míg Selena
csak legyintett. Néztem Harry kocsijának távolodó alakját, amikor két kezet éreztem
meg a csípőmön. Justin hátulról átkarolt és közelebb húzott magához.
-
Ne hallgass Selenára… csak féltékenykedik. – suttogta a fülembe, mire
leheletétől kirázott a hideg.
-
Mégis mire féltékeny? – húztam fel a szemöldököm és oldalra fordítottam a
fejem, hogy szemem sarkából láthassam Justin arcát.
-
Inkább kire… rád. – mosolyodott el.
-
Rám? – fordultam meg karjaiban, hogy szembe állhassak vele. Mogyoróbarna szeme
csillogott és mosolya csak még vonzóbbá tette őt.
-
Igen rád, mert látja, hogy rád többet figyelek, ha kettesben maradok veled,
mert tudja, hogy így neked több esélyed van megcsókolni vagy bármi intim dolgot
tenni. – suttogta.
-
De én nem akarlak megcsókolni, sem semmilyen intim dolgot csinálni veled. Nem
bírlak, mert nagyképű és kiállhatatlan vagy! Csupán ezért.
-
Ezen könnyen lehet változtatni. – suttogta és közelebb hajolt, mire én rögtön
kihátráltam az öleléséből.
-
Justin, hagy ezt abba! Lehet, hogy a rajongóid ezért szeretnek, de én nem
vagyok a rajongód! Te csak apa jó barátja vagy és ő a menedzsered, de ez nem
azt jelenti, hogy nekem jóban kell lennem veled. Mi ketten teljesen más
világban élünk. Neked Selena az ideális, szép, kiegyensúlyozott és nem
mellesleg sztár… - kezdtem hadarni, de ujját ajkaimra tette, ezzel
elhallgattatva engem.
-
Nekem nem számít, hogy sztár vagy-e vagy sem. Én magadért kedvellek.
-
Inkább menjünk… - ültem be a kocsiba.
Justin sóhajtott egy nagyot, majd beült a
kocsiba és elindította azt. Kikanyarodtunk az utcánkból, egyenest a főútra.
Nagyon fáradt voltam, tekintve, hogy korán ébredtem. Ásítottam egyet, majd
laposakat kezdtem pislogni.
-
Kösd be magad… és aludhatsz, ha akarsz, amikor megérkezünk, felébresztelek. –
szólalt meg Justin mosolyogva. – Korán keltél. Bekötöttem magam, majd lejjebb
csúsztam az ülésben, kényelmesebb pózt találva és az ablak felé fordítva a
fejem, lassan elnyomott az álom.