~ 1. Fejezet ~

Haliii. Ez lenne az első fejezet.:)) Remélem tetszeni fog. ♥ Köszönöm a bétámnak, hogy segített ♥ 

Béta: Vas Melinda

Hangos csöngés,  csak ezt érzékeltem. Morogva kerestem  a telefonom, majd amikor végre megtaláltam, kinyitottam a szemem és leállítottam. Fél nyolc.

-         Annie igyekezz! Nyolckor indulunk! – hallatszott fel Justin hangja a földszintről. – Ha nem kelsz, fel kirángatlak az ágyból! – ordította újra. Csak morogtam egy, *nem akarok felkelni*-t, és le is tudtam az én részemről az idilli társalgásunkat. Mosolyogva konstatáltam, hogy apa bepakolt helyettem. A bőrönd tetején egy kis cetli állt, amin a „Szeretlek kicsim, bepakoltam helyetted” mondat állt, tehát még lustálkodhattam. Nyújtózódtam egy kicsit, amikor kivágódott az ajtóm és egy melegítő nadrágban belépett rajta Justin. Kipattantam az ágyból és megálltam az mellett. Ő csak közeledett felém, szélesedő mosollyal. Visszahuppantam az ágyra, ahogy ő közeledett. Az ágy felső feléhez másztam, de ő csak jött. Felém mászott, a lábaim közé feküdt, míg én hosszan feküdtem alatta. Lábaimat felhúztam, ahogyan hosszan simított az oldalamon.

-         Justin… - hangom remegett és csak a szemeibe néztem, ahogy ő is az enyémbe.

-         Shh… nem akarom, hogy a hónap veszekedéssel teljen… kedvellek, de ezt sose fogom kimutatni.

-         Szállj le rólam… - leheltem, de hangom ismét remegett, így nem lehettem valami meggyőző. – Justin…

-         Ti meg mit csináltok?! – szólalt hangosan és mérgesen Selena, az ajtóban állva.  Justin rögtön leszállt rólam, de közben kezét finoman hosszan húzta fedetlen hasamon, amibe beleremegtem.

-         Semmit. – rántotta meg a vállát Justin és megáll az ágyam előtt.

-         Justin! Gyakorlatilag rajta feküdtél! – rikácsolt tovább. – Mi van? Beálltál kurvának, csak azért, hogy valaki rád másszon? – vetette oda nekem, egy gúnyos mosoly kíséretében. Éreztem, ahogy elöntött a düh és a szomorúság. Én?! Kurva?! Justin is megfeszült, de inkább csak mosolygott azon amit Selena a fejemhez vágott.

-         Takarodjatok ki a szobámból! – ordítottam a könnyeimmel küszködve. – Nincs jogod úgy beszélni velem, mint egy utolsó csitrivel! – toltam őket kifelé, majd amikor sikerült, a fürdőbe mentem elrendezni a reggeli teendőket.

 A szobámba érve felvettem a kirakott ruhákat. Egyik kedvenc viseletem lett két hét alatt. Amikor megláttam rögtön meg is vettem, és csodák csodájára jól is állt.

Megfogtam a bőröndöm és kiléptem a szobám ajtaján. Hosszan sétáltam a folyosón és le a lépcsőn. A nappaliba Selena ült és úgy tett, mintha otthon lenne, pedig ez az apa háza, na meg az enyém. Anya sajnos már nem él. Autóbalesetben meghalt, lassan két éve, hogy nincs velünk, ami nagyon rossz és nehéz nélküle. Nincs kivel megbeszélni, hogy egy fiú milyen helyes, vagy, hogy melyik ruha talál a szemem színéhez, vagy épp az alakomhoz. Nehéz nélküle… iszonyatosan. Feloldva a telefont megnéztem az időt, pontosan nyolc óra.

-         Justin, nyolc óra! – mondtam hangosan. Megszólalt az ajtócsengő, így elindultam ajtót nyitni. Kitártam az ajtót és öt mosolygós arccal találtam szembe magam.

-         Annie! – kiáltotta el Harry és szorosan magához húzott.

-         Sziasztok! – azzal mit sem sejtve a mögöttem lévő irigységről, magamhoz öleltem a fiút.

-         Justin tök furán néz – motyogta a hajamba, amire én elvigyorodtam, majd óvatosan eltoltam magamtól Harry-t. Megfordultam és tényleg furán méregetett, talán mintha egy kis féltékenység is gyúlt volna a szemében.

-         Mehetünk? – kérdeztem Justin-ra nézve és ő csak bólintott. Megfogtam a bőröndöm és elkezdtem kislisszolni a házból.

-         Ki kivel megy? – kérdezte Niall. Az ajtóból Justin-ra néztem, aki nagyon törte a fejét, hogy mit is válaszoljon. Harry mellém állt, eleresztett egy mosolyt, majd átkarolt, ezzel közelebb húzva engem meleg testéhez. Justin felnézett ránk és szemével Harry karját szuggerálta, ami az én vállamon pihent. Féltékenység gyúlt ismét szemeiben.

-         Annie velem jön, Selena te a srácokkal. – jelentette ki Justin, majd fejével intett, hogy menjek oda hozzá, amit hezitálva meg is tettem.

-         Mi?! Miért?! – akadt ki rögtön Selena, ami engem már kezdett kiborítani.

-         Mert Scooter rám bízta, és nem akarom, hogy bármi baja legyen. – karolta át a derekam, amit én egy szemforgatással reagáltam le.

-         Hát persze! A kis ribanc meg ezt ki is élvezi! – flegmázott velem. A jelző miatt, amit rám használt, könnyek kezdték el csípni a szemem.

-         Ne merd így hívni! – szűrte ki a fogai közt Harry és látszott rajta, hogy legszívesebben összetörne valamit. Selena meg bevágta a sértődött arcot és a bőröndjével együtt viharzott ki a házból. Hálás pillantást küldtem Harry felé, amit ő egy mosollyal nyugtázott.

-         Justin… - szólt Louis. – Most ne vedd sértésnek, de egy 19 éves fiú, hogy tudna parancsolni egy 17 éves lánynak? – kérdezte a legidősebb 1D fiú.

-         Igazad van, de ettől még az én felelősségem rá vigyázni. Most pedig menjünk, mert hosszú az út New York-ig, legalább két óra.

-         New York?! Minek megyünk oda?! – akadtam ki, hisz New York elég messze van tőlünk, nem beszélve arról, hogy a hosszú autóutat Justinnal kell eltöltenem.

-         Ott van a házam és ott jobban tudok rád vigyázni, mert ismerem a terepet. Ja és mielőtt kiakadnál induljunk el! – hadarta. Szem forgatva ki mentem a házból, magammal húzva a bőröndöm. Megláttam a hátunk mögött leparkolt Ferrarit és kikerekedtek a szemeim.

-         Nem is te lennél, ha nem egy ilyennel – mutattam a kocsija felé. – lejtenél be ide.

-         Ezt nevezik stílusos megjelenésnek. – kacsintott és betette a cuccainkat, az amúgy is szűk csomagtartóba.

-         Hagyd Justin! A kis ribanc nem tudja mi az a stílus. – nevetett fel gúnyosan Selena, mire Harry cseppet sem óvatosan belökte fekete Range Rover-ébe.

-         Ő legalább nem kriptaszökevény, mint te! – motyogta Harry Selenának és felém kacsintott. Ő is beült a vezető ülésre és elindultak. Ahogy elmentek mellettünk, mindenki vad integetésbe kezdett, sőt Harry még puszit is küldött, míg Selena csak legyintett. Néztem Harry kocsijának távolodó alakját, amikor két kezet éreztem meg a csípőmön. Justin hátulról átkarolt és közelebb húzott magához.

-         Ne hallgass Selenára… csak féltékenykedik. – suttogta a fülembe, mire leheletétől kirázott a hideg.

-         Mégis mire féltékeny? – húztam fel a szemöldököm és oldalra fordítottam a fejem, hogy szemem sarkából láthassam Justin arcát.

-         Inkább kire… rád. – mosolyodott el.

-         Rám? – fordultam meg karjaiban, hogy szembe állhassak vele. Mogyoróbarna szeme csillogott és mosolya csak még vonzóbbá tette őt. 

-         Igen rád, mert látja, hogy rád többet figyelek, ha kettesben maradok veled, mert tudja, hogy így neked több esélyed van megcsókolni vagy bármi intim dolgot tenni. – suttogta.

-         De én nem akarlak megcsókolni, sem semmilyen intim dolgot csinálni veled. Nem bírlak, mert nagyképű és kiállhatatlan vagy! Csupán ezért.

-         Ezen könnyen lehet változtatni. – suttogta és közelebb hajolt, mire én rögtön kihátráltam az öleléséből.

-         Justin, hagy ezt abba! Lehet, hogy a rajongóid ezért szeretnek, de én nem vagyok a rajongód! Te csak apa jó barátja vagy és ő a menedzsered, de ez nem azt jelenti, hogy nekem jóban kell lennem veled. Mi ketten teljesen más világban élünk. Neked Selena az ideális, szép, kiegyensúlyozott és nem mellesleg sztár… - kezdtem hadarni, de ujját ajkaimra tette, ezzel elhallgattatva engem.

-         Nekem nem számít, hogy sztár vagy-e vagy sem. Én magadért kedvellek.

-         Inkább menjünk… - ültem be a kocsiba.

Justin sóhajtott egy nagyot, majd beült a kocsiba és elindította azt. Kikanyarodtunk az utcánkból, egyenest a főútra. Nagyon fáradt voltam, tekintve, hogy korán ébredtem. Ásítottam egyet, majd laposakat kezdtem pislogni.

-         Kösd be magad… és aludhatsz, ha akarsz, amikor megérkezünk, felébresztelek. – szólalt meg Justin mosolyogva. – Korán keltél. Bekötöttem magam, majd lejjebb csúsztam az ülésben, kényelmesebb pózt találva és az ablak felé fordítva a fejem, lassan elnyomott az álom.