~ 2.Fejezet ~

♥ Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre. Igyekszem legközelebb hamarabb hozni... 
Most is köszönöm szépen a Bétámnak♥ hogy segített tökéletesíteni a szöveget ♥  - A. 



Puha érintést éreztem az arcomon. Elmosolyodtam és még jobban bele simultam a puha dologba.
-           Annie… - mondta lágyan valaki… Justin. – Megérkeztünk.
Óvatosan kinyitottam a szemem és Justin mosolygó arcával találtam szembe magam. A felőlem levő ajtónál állt, ami nyitva volt. Felültem és éreztem, hogy a lábaim nagyon nem akarnak engedelmeskedni. Kinyújtottam őket, nagyon elgémberedtek. Ez sajnos örökletes nálunk, anya is ezzel szenvedett, sajnos ez miatt történt a baleset is. De talán, ha akkor nem hal meg, a rák viszi el. Nagymama is ebben halt meg. Anya emlékére könnyek szöktek a szemembe.
-           Annie… mi a baj? – halkult el Justin hangja. – Nagyon elgondolkoztál. Miért sírsz…?
-           Csak… - szipogtam. – Eszembe jutott anya… - sírtam el magam.
-           Shh… - ölelt át Justin, ami nagyon jól esett. Óvatosan eltoltam magamtól, hogy ki tudjak szállni. Lábaimba fájdalmas bizsergés telepedett, ami nagyon nehezítette a talpon maradást, de azért tartottam magam. A kocsi mellett megálltam és a könnyeimet törölgettem, amik helyett újjak folytak végig az arcomon. Lábaim felmondták a szolgálatot, összecsuklottak és én a földön találtam magam. Justin riadtan rám nézett, éppen a csomagtartónál állt. Azonnal hozzám szaladt és leguggolt elém.
-           Jól vagy? – nézett a szemeimbe és én elvesztem barna íriszében. Azokban a gyönyörű csoki barna szemekben.
-           P-persze, csak a lábam… elgémberedett. – dadogtam, sírós hangon. – N-nem tudok ráállni.
-           Gyere, segítek. – nyújtotta felém a kezét. – Scooter mesélte, hogy ez előfordulhat. – húzott fel. Lábaim erős fájdalommal éreztették, nem tetszésüket. Justin is észrevette, így egyszerűen ölébe kapott, és menyasszonyi stílusban elindult velem a ház felé. Átkaroltam a nyakát, és a házában gyönyörködtem. Egyszerűen elképesztően szép, az udvar tele volt virágokkal és zöldellő fákkal.
-           Gyönyörű ez a ház. – néztem fel rá.
-           Köszönöm. Reméltem, hogy tetszeni fog majd. – mosolygott. Kinyitotta az ajtót előttünk és beléptünk az előszobába. Ha az mondtam a ház külsejére, hogy gyönyörű, akkor a ház berendezése káprázatos. – Megjöttünk! – kiáltotta el magát Justin és lábával belökte az ajtót. Hangos trappolás és lépcsődobogás, majd Harry-t pillantottam meg a lépcső aljában, aki amint meglátott aggodalommal a szemében felénk sietett.
-           Annie, jól vagy? Miért sírtál? Mi történt veled, nem tudsz járni? – halmozott el a kérdéseivel.
-           Semmi baj, Harry. Csak begörcsölt a lábam. – néztem rá és kezdtem kényelmetlenül érezni magam Justin karjai közt. – Öhm… Justin most már le tehetsz. – néztem Justin-ra, aki bólintott és óvatosan lerakott. Arcom eltorzult a fájdalomtól, ami a lábamba nyilallt.
-           Hé, jól vagy? – fogta meg a derekam Justin. – Gyere, segítek elmenni a kanapéig. – mondta. Elbicegtünk a kanapéig, majd leültetett rá és lábaimat is feltette a fekete bőrkanapéra. – Harry behoznád a cuccainkat? – nézett fel Harry-re, aki bólintott, és ki ment a nappaliból a kocsihoz.
-           Mindjárt jobb lesz. – szóltam, Justin aggódó arcát látva. – Ne haragudj…
-           Miért haragudnék? – húzta fel az egyik szemöldökét.
-           Hogy ennyi bajt okozok… - halkult el a hangom.
-           Ugyan, Annie, ez nem okoz gondot. – mosolygott rám kedvesen.
-           Na, mi van házi kedvenc? Mi bajod megint? – sétált be a nappaliba Selena, egy rózsaszín csicsás has pólóban és fekete rövidnadrágban.
-           Nem vagyok házi kedvenc! És semmi bajom. – mordultam rá. Leült a lábam mellé, szándékosan ráütve a kezében lévő magazinnal. Könnyek szöktek a szemembe a fájdalomra.
-           Oh, csak nem fájt? Sajnálom. – tette kezét a mellkasára színpadiasan és egy gúnyos mosolyt villantott felém.
-           Selena, elég legyen! – szólt rá Harry, aki időközben visszatért és csomagjainkat a nappaliba húzta, maga után.
-           Na, itt a kis védelmező Harry Styles is. – húzta fintorra az orrát.
-           Gyere Annie. – vett fel karjaiba Harry és elindult velem az emeletre. – Ne törődj vele. – mondta. – Csak idegesíteni akar.
-           Elég jól megy neki. – sóhajtottam. Harry kinyitott egy ajtót, majd bevitt és óvatosan az ágyra rakott. A szoba szintén csodálatos volt, a falak bézs színűek, az ágyakon ehhez passzoló sötétebb ágynemű. A szobában két ágy volt, viszont egy gardrób, ami azt jelenti, hogy osztozunk rajta.  – Ez ki szobája? – néztem Harry-re, aki a másik ágyra ült le.
-           Arra gondoltam, hogy lehetne a miénk. Mármint ha te is…
-           Akarom! – szakítottam félbe. – Semmi kedvem egyedül aludni… nem igazán vagyok jóban a sötétséggel, meg az egyedülléttel.
-           Rendben. – mosolyodott el, amitől elő bukkantak bugyi nedvesítő gödröcskéi. – Akkor menjünk fel.
Bólintottam, majd megfogva a csomagjaimat felmentünk a szobába. Egyszerűen gyönyörű a szoba. A falak barna színt kaptak, míg a plafon fehéret. Erkélye is volt, ami egyenesen a tengerre nyílt.

-           Ez gyönyörű – ámuldoztam. – Az enyém az erkély felőli ágy! – jelentettem ki és rögtön lehuppantam rá. Enyhén ruganyos, de ettől eltekintve nagyon kényelmesnek tűnik.
-           Nekem is nagyon tetszik. Bieber-nek van stílusa. – helyesel Harry és ő is leül a másik ágyra.  – Bár eléggé nagy bunkó néha.
-           Van valami balhé köztetek? – kérdeztem óvatosan.
-           Nem, csak néha kiakaszt mindenkit... Gyere menjünk kajálni.
-           Nem vagyok éhes, de te menj nyugodtan. – mosolyogtam rá, ő pedig bólintott, majd ki sétált az ajtón. Igazából rohadtul éhes vagyok, de fogyózom. Szörnyű emlékeim vannak az ilyen dolgokról… például ez itt:
’’ Apa, én és Justin úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a tenger partra. Itt még Justinnal jóban voltunk, olyan volt nekem, mint egy legjobb fiú barát. Rengeteget hülyültünk és ezzel néha apát is ki tudtuk akasztani.  Apa félóra könyörgés után tudott rá venni. Igazából nem mondott semmi nyomós érvet, csak már nagyon untam a könyörgését. Így hát elindultunk hármasban. Édes hármas. Haha. Ruhám alá vettem a fürdőruhát, majd lementem a nappaliba, hamar el is indultunk. A kocsiban jó volt a hangulat, Justin énekelt és néhány résznél én oda énekeltem. Mindenki szerint jó hangom van és hogy megélnék belőle, talán még sztár is lehetnék, de én mindig csak annyit mondtam, hogy ez csak egy hobbi semmi több. Justinnal dúdoltam a dalt, ami a rádióból szólt. Épp az utolsó hangokat énekeltük ki, amikor a kocsi lelassult, ugyanis megérkeztünk.
-           Végszóra. – nevette el magát apa.
-           Gyönyörű a hangod Annie. – mosolygott Justin, majd kiszállt a kocsiból. Követtem példáját és én is ki szerencsétlenkedtem magam. – ígérd meg, hogy egyszer elénekelsz velem egy dalt! – jött oda hozzám.
-           De hisz az előbb is énekeltem veled. – nevettem, míg elindulunk a stand felé.
-           De nem így. – vetette át a karját a vállamon. – Hanem egy saját dalt. Ígérd meg, hogy egyszer írunk ketten egy dalt!
-           Rendben, megígérem. – mosolyodtam el.
-           Köszönöm. – adott egy puszit az arcomra. Lesétáltunk a nyugágyakhoz, majd kiválasztottunk hármat belőlük. Letelepedtem az egyikre. Justin nyomban az enyém mellé húzta sajátját. Elmosolyodtam cselekedetén, majd hosszan dőltem az ágyon.
-           Nem megyünk be a vízbe? – kérdezte Justin.
-           Még csak most jöttünk Justin. – toltam fel a napszemüvegem a fejemre. – Van időnk rá.
-           Ne már Anne, kérlek, gyere! – állt fel az ágyáról Justin, majd megfogta a kezem és felhúzott. – Gyerünk már! – vetette be a boci szemeket.
-           Ahhj, megőrjítesz Justin! – sóhajtottam. – Rendben, menjünk. – Azzal levetettem a lenge ruhámat, felfedve a bikinimet. Justin is lekapta pólóját, majd megfogva a kezem, összekulcsolta ujjainkat.
-           Gyönyörű vagy. – suttogta, hogy csak én halljam.
-           Nem lesz gond ebből? – néztem a kezünkre.
-           Ugyan már! Nyugodtan higyjék csak azt, hogy a barátnőm vagy, úgy is az leszel.
-           Ez se mostanában fog megtörténni. – jegyeztem meg.
-           De most miért? Álompár lennénk. – kacsintott rám.
-           Selena biztos levadászna engem. Tudod, hogy utál engem.
-           A nevemet hallottam. Egy finnyás idekesítő hang gazdáját pillantottam meg mögöttünk. Megfordultunk, még mindig kézen fogva, és ezt Selena is észrevette, szemei szinte villámokat szórtak.
-           Hello, Selena. – köszönt Justin.
-           Szia, Édes. – mosolygott rá a mellettem álló fiúra.  – Hali, Tehénke. – röhögte el magát, míg a barátnői is vihogni kezdtek.
-           Selena ne hívd így őt. Nem tehén! Igen is jó az alakja! – védett meg Justin, ami nagyon jól esett.
-           Ugyan már, Justin, nagyobb a hasa, mint a melle. – nevetett tovább Selena, barátnői kíséretében. Nekem nem kellett több, szemeimbe könnyek gyűltek és elengedve Justin kezét, lábaimat szedve vissza mentem a nyugágyakhoz. Felvettem a szemüvegem és visszavéve a ruhám, elfeküdtem az ágyon, a könnyeimmel küszködve.’’

Az emléktől ismét könnyek szöktek a szemembe. Bebújtam a paplan alá és halkan sírdogálni kezdtem… Nem tudom mennyit sírhattam, de csipkerózsás álomba merültem …

~ 1. Fejezet ~

Haliii. Ez lenne az első fejezet.:)) Remélem tetszeni fog. ♥ Köszönöm a bétámnak, hogy segített ♥ 

Béta: Vas Melinda

Hangos csöngés,  csak ezt érzékeltem. Morogva kerestem  a telefonom, majd amikor végre megtaláltam, kinyitottam a szemem és leállítottam. Fél nyolc.

-         Annie igyekezz! Nyolckor indulunk! – hallatszott fel Justin hangja a földszintről. – Ha nem kelsz, fel kirángatlak az ágyból! – ordította újra. Csak morogtam egy, *nem akarok felkelni*-t, és le is tudtam az én részemről az idilli társalgásunkat. Mosolyogva konstatáltam, hogy apa bepakolt helyettem. A bőrönd tetején egy kis cetli állt, amin a „Szeretlek kicsim, bepakoltam helyetted” mondat állt, tehát még lustálkodhattam. Nyújtózódtam egy kicsit, amikor kivágódott az ajtóm és egy melegítő nadrágban belépett rajta Justin. Kipattantam az ágyból és megálltam az mellett. Ő csak közeledett felém, szélesedő mosollyal. Visszahuppantam az ágyra, ahogy ő közeledett. Az ágy felső feléhez másztam, de ő csak jött. Felém mászott, a lábaim közé feküdt, míg én hosszan feküdtem alatta. Lábaimat felhúztam, ahogyan hosszan simított az oldalamon.

-         Justin… - hangom remegett és csak a szemeibe néztem, ahogy ő is az enyémbe.

-         Shh… nem akarom, hogy a hónap veszekedéssel teljen… kedvellek, de ezt sose fogom kimutatni.

-         Szállj le rólam… - leheltem, de hangom ismét remegett, így nem lehettem valami meggyőző. – Justin…

-         Ti meg mit csináltok?! – szólalt hangosan és mérgesen Selena, az ajtóban állva.  Justin rögtön leszállt rólam, de közben kezét finoman hosszan húzta fedetlen hasamon, amibe beleremegtem.

-         Semmit. – rántotta meg a vállát Justin és megáll az ágyam előtt.

-         Justin! Gyakorlatilag rajta feküdtél! – rikácsolt tovább. – Mi van? Beálltál kurvának, csak azért, hogy valaki rád másszon? – vetette oda nekem, egy gúnyos mosoly kíséretében. Éreztem, ahogy elöntött a düh és a szomorúság. Én?! Kurva?! Justin is megfeszült, de inkább csak mosolygott azon amit Selena a fejemhez vágott.

-         Takarodjatok ki a szobámból! – ordítottam a könnyeimmel küszködve. – Nincs jogod úgy beszélni velem, mint egy utolsó csitrivel! – toltam őket kifelé, majd amikor sikerült, a fürdőbe mentem elrendezni a reggeli teendőket.

 A szobámba érve felvettem a kirakott ruhákat. Egyik kedvenc viseletem lett két hét alatt. Amikor megláttam rögtön meg is vettem, és csodák csodájára jól is állt.

Megfogtam a bőröndöm és kiléptem a szobám ajtaján. Hosszan sétáltam a folyosón és le a lépcsőn. A nappaliba Selena ült és úgy tett, mintha otthon lenne, pedig ez az apa háza, na meg az enyém. Anya sajnos már nem él. Autóbalesetben meghalt, lassan két éve, hogy nincs velünk, ami nagyon rossz és nehéz nélküle. Nincs kivel megbeszélni, hogy egy fiú milyen helyes, vagy, hogy melyik ruha talál a szemem színéhez, vagy épp az alakomhoz. Nehéz nélküle… iszonyatosan. Feloldva a telefont megnéztem az időt, pontosan nyolc óra.

-         Justin, nyolc óra! – mondtam hangosan. Megszólalt az ajtócsengő, így elindultam ajtót nyitni. Kitártam az ajtót és öt mosolygós arccal találtam szembe magam.

-         Annie! – kiáltotta el Harry és szorosan magához húzott.

-         Sziasztok! – azzal mit sem sejtve a mögöttem lévő irigységről, magamhoz öleltem a fiút.

-         Justin tök furán néz – motyogta a hajamba, amire én elvigyorodtam, majd óvatosan eltoltam magamtól Harry-t. Megfordultam és tényleg furán méregetett, talán mintha egy kis féltékenység is gyúlt volna a szemében.

-         Mehetünk? – kérdeztem Justin-ra nézve és ő csak bólintott. Megfogtam a bőröndöm és elkezdtem kislisszolni a házból.

-         Ki kivel megy? – kérdezte Niall. Az ajtóból Justin-ra néztem, aki nagyon törte a fejét, hogy mit is válaszoljon. Harry mellém állt, eleresztett egy mosolyt, majd átkarolt, ezzel közelebb húzva engem meleg testéhez. Justin felnézett ránk és szemével Harry karját szuggerálta, ami az én vállamon pihent. Féltékenység gyúlt ismét szemeiben.

-         Annie velem jön, Selena te a srácokkal. – jelentette ki Justin, majd fejével intett, hogy menjek oda hozzá, amit hezitálva meg is tettem.

-         Mi?! Miért?! – akadt ki rögtön Selena, ami engem már kezdett kiborítani.

-         Mert Scooter rám bízta, és nem akarom, hogy bármi baja legyen. – karolta át a derekam, amit én egy szemforgatással reagáltam le.

-         Hát persze! A kis ribanc meg ezt ki is élvezi! – flegmázott velem. A jelző miatt, amit rám használt, könnyek kezdték el csípni a szemem.

-         Ne merd így hívni! – szűrte ki a fogai közt Harry és látszott rajta, hogy legszívesebben összetörne valamit. Selena meg bevágta a sértődött arcot és a bőröndjével együtt viharzott ki a házból. Hálás pillantást küldtem Harry felé, amit ő egy mosollyal nyugtázott.

-         Justin… - szólt Louis. – Most ne vedd sértésnek, de egy 19 éves fiú, hogy tudna parancsolni egy 17 éves lánynak? – kérdezte a legidősebb 1D fiú.

-         Igazad van, de ettől még az én felelősségem rá vigyázni. Most pedig menjünk, mert hosszú az út New York-ig, legalább két óra.

-         New York?! Minek megyünk oda?! – akadtam ki, hisz New York elég messze van tőlünk, nem beszélve arról, hogy a hosszú autóutat Justinnal kell eltöltenem.

-         Ott van a házam és ott jobban tudok rád vigyázni, mert ismerem a terepet. Ja és mielőtt kiakadnál induljunk el! – hadarta. Szem forgatva ki mentem a házból, magammal húzva a bőröndöm. Megláttam a hátunk mögött leparkolt Ferrarit és kikerekedtek a szemeim.

-         Nem is te lennél, ha nem egy ilyennel – mutattam a kocsija felé. – lejtenél be ide.

-         Ezt nevezik stílusos megjelenésnek. – kacsintott és betette a cuccainkat, az amúgy is szűk csomagtartóba.

-         Hagyd Justin! A kis ribanc nem tudja mi az a stílus. – nevetett fel gúnyosan Selena, mire Harry cseppet sem óvatosan belökte fekete Range Rover-ébe.

-         Ő legalább nem kriptaszökevény, mint te! – motyogta Harry Selenának és felém kacsintott. Ő is beült a vezető ülésre és elindultak. Ahogy elmentek mellettünk, mindenki vad integetésbe kezdett, sőt Harry még puszit is küldött, míg Selena csak legyintett. Néztem Harry kocsijának távolodó alakját, amikor két kezet éreztem meg a csípőmön. Justin hátulról átkarolt és közelebb húzott magához.

-         Ne hallgass Selenára… csak féltékenykedik. – suttogta a fülembe, mire leheletétől kirázott a hideg.

-         Mégis mire féltékeny? – húztam fel a szemöldököm és oldalra fordítottam a fejem, hogy szemem sarkából láthassam Justin arcát.

-         Inkább kire… rád. – mosolyodott el.

-         Rám? – fordultam meg karjaiban, hogy szembe állhassak vele. Mogyoróbarna szeme csillogott és mosolya csak még vonzóbbá tette őt. 

-         Igen rád, mert látja, hogy rád többet figyelek, ha kettesben maradok veled, mert tudja, hogy így neked több esélyed van megcsókolni vagy bármi intim dolgot tenni. – suttogta.

-         De én nem akarlak megcsókolni, sem semmilyen intim dolgot csinálni veled. Nem bírlak, mert nagyképű és kiállhatatlan vagy! Csupán ezért.

-         Ezen könnyen lehet változtatni. – suttogta és közelebb hajolt, mire én rögtön kihátráltam az öleléséből.

-         Justin, hagy ezt abba! Lehet, hogy a rajongóid ezért szeretnek, de én nem vagyok a rajongód! Te csak apa jó barátja vagy és ő a menedzsered, de ez nem azt jelenti, hogy nekem jóban kell lennem veled. Mi ketten teljesen más világban élünk. Neked Selena az ideális, szép, kiegyensúlyozott és nem mellesleg sztár… - kezdtem hadarni, de ujját ajkaimra tette, ezzel elhallgattatva engem.

-         Nekem nem számít, hogy sztár vagy-e vagy sem. Én magadért kedvellek.

-         Inkább menjünk… - ültem be a kocsiba.

Justin sóhajtott egy nagyot, majd beült a kocsiba és elindította azt. Kikanyarodtunk az utcánkból, egyenest a főútra. Nagyon fáradt voltam, tekintve, hogy korán ébredtem. Ásítottam egyet, majd laposakat kezdtem pislogni.

-         Kösd be magad… és aludhatsz, ha akarsz, amikor megérkezünk, felébresztelek. – szólalt meg Justin mosolyogva. – Korán keltél. Bekötöttem magam, majd lejjebb csúsztam az ülésben, kényelmesebb pózt találva és az ablak felé fordítva a fejem, lassan elnyomott az álom. 

~ Trailer ~

Egyszerűen én imádom, ezt a Trailer-t. remélem nektek is tetszik majd. ~ Anii!

Prológus

Mindig is bírtam a sztárokat, tudni szerettem volna, vajon milyen lehet 
velük élni, bár ez teljességgel lehetetlen. Annie Braun vagyok, Scooter Braun lánya, aki történetesen Justin Bieber menedzsere. Az USA-ban élek, New Jersey-ben, ami tök jó, mert nagy a nyüzsgés. Egy részben rossz is, mert a One Direction itt turnézik és Harry Styles lett a szomszédom. Nem vele van bajom, hanem a sok sikítozó rajongóval, akik nem mások, mint az epekedő kamasz lányok. De ettől függetlenül szeretem őket meg a zenéjüket. Bírom őket, ellentétben Justinnal aki egy hatalmas seggfej. Nagyképű és mindig keresztbe tesz nekem, amikor csak tud.

Este 10 óra van és csábítóan hívogat az ágy. Engedek a csábításnak, bebújok a kényelmes ágyba és szinte azonnal elalszom. Hangos kiáltások zavarnak fel Csipkerózsás álmomból… a rajongók. Felkeltem és az ablakhoz sétáltam, majd ki tártam azt.


-         Elég legyen! Van aki aludni szeretne! Told a házba a segged Styles! – ordítottam magabiztosan, mire minden szempár rám szegeződött, de ez érdekelt a legkevésbé. Még Harry is rám nézett, majd ahelyett, hogy mérgesen grimaszolt volna, elmosolyodott. Mondott valamit a rajongóknak, majd besétált. A rajongók lassan elfogytak és én a mi feljárónkhoz közeledő kocsit figyeltem. Apa és Justin… várjunk… Justin?! Mit keres itt?! Leszaladtam a lépcsőn, be a nappaliba. Apa nyitott ajtót, sarkában Bieberrel.

-         Szia, kicsim. – toppant be apa a nappaliba, JBvel a nyomában. Apa adott a homlokomra egy puszit, majd a konyhába ment, lepakolni a szatyrokat. Justin leült és végig mért.

-         Neked is, szia. – flegmázok vele.

-         Csini a pizsid. – néz hosszan rajtam és megnyalja az alsó ajkát. Na igen a pizsamám. Egy elég rövid nadrág, ami alig takar valamit a fenekemből és a combomból, a felső meg egy rövid póló, ami engedi, hogy a hasam látható legyen, egészen a köldökömig. Elég kihívó, de hát éjjelre veszem fel, nem az utcára.

-         És elég kényelmes. – suttogom, majd leültem vele szemben. – Miért vagy itt? - kérdeztem.

-         Elviszlek magammal, mert apukád elutazik. – rántja meg a vállát. – Csak egy hónap.

-         Ki van zárva! – emelem fel a hangom, amire apa is kijött a konyhából. – Nem megyek veled sehová, főleg nem kettesben. Apa! – fordulok az említett felé.

-         Kicsim, muszáj lesz. Nem maradhatsz egyedül, csak 17-et töltessz és nem csak Justinnal leszel, hanem a One Direction fiúkkal és Selenával.

-         Selena Gomezzel? Apa kérlek ne! Selena utál engem és Justin is! Az előbb meg leordítottam Harry Stylest. Tuti ő is mérges rám!

-         Sajnálom, de ez van. Magammal vinnélek, ha lehetne, de nem lehet.  – sóhajtotta. – Justintól kérsz mindent és mindenre engedélyt. Ha ő elenged, mehetsz, ha nem akkor nem mész sehová.  – folytatta. – Pénzt is tőle kell kérned és meg kell mondanod, hogy mire kell. Ha baj van neki szólsz, minden  problémáddal hozzá mész… kb. ennyi.

-         Utállak! – kiáltom, és felviharzok a szobámba. Hangosan csapom be magam után az ajtót, azért, hogy érzékeltessem, mennyire mérges is vagyok. Nem akarok Justinnal és a többiekkel lenni egy hónapon keresztül. Selena mindig bunkó velem és tuti azért csinálja, mert Justin rám több figyelmet szentel. Szerelmes belé és zavarja, hogy Justin észre sem veszi ezt. De ez nem az én hibám! Levágódom az egyik puffomra, előveszem a telefonom és fellépek a twitterre. Egy üzenet. Megnyitottam és leesett az állam. Harry Styles írt nekem. Egy rajongója már szétkürtölte volna a világon.      


    

Kicsit túlzásba estem az utolsó válaszommal, de már mindegy. Elküldtem. Szinte azonnal érkezett rá a válasz.



Mosolyogva lezártam a telefont és egy kicsivel jobban éreztem magam. Megöleltem a párnámat és szép lassan el aludtam.

Szereplők

Annie Braun

Harry Styles

Selena Gomez

Justin Bieber

Zayn Malik

Liam Payne

Louis Tomlinson

Niall Horan